Találkozás a Reikivel: I.szint

24-es kapucsengő…brrr-brrr-brrr…

- Igen? - szólt bele egy női hang.

- Jó napot kívánok, Villási Ádám vagyok és a Reiki képzésre jöttem. - makogtam a kaputelefonba, mert közben 1000 dolog futott át az agyamon. Tényleg ezt akarom csinálni? Biztosan kell ezt nekem?

- Szia! Gyere, II. emelet, 5. ajtó jobbra - mondta.

Az ajtó kinyílt, én meg haladtam felfelé a lépcsőn.

Két héttel ezelőtt...

Újságok az asztalon, félig eltakarva egy kis könyvecskét. „Gyógyító kezek - Reiki” olvasom a borítón. Hmm, azt tudtam, hogy Anya nemrég végzett valami újabb spirituális tanfolyamot, de azt nem hittem, hogy már az esze sincs a helyén - gondoltam. (Én olyan „óvatos spiritualista” voltam, aki hisz is a dolgokban meg nem is. Nem vetettem meg ezeket a tanokat, sőt némelyik igaznak és gyakorolhatónak tűnt számomra is, de azért a 3 lépés távolság … az a biztos.)

- Mi ez Anya? – kérdeztem.

- Nem biztos, hogy el tudom neked magyarázni, ki kell hogy próbáld - mondta.

              Vissza a jelenbe...

Nem működik a lift. Jellemző - gondoltam - az ember küzdjön meg a fontos dolgokért. Miközben felfelé haladtam eszembe jutott Édesanyám jó tanácsa: „Ne ítélj elsőre, csináld végig és aztán vond le a következtetéseidet.” „Így lesz” - mosolyogtam és kopogtattam a piszkos bérház II. emeleti 5-ös ajtaján.

Az ajtó kinyílt, semmi misztikum nem övezte. Nem repültek ki angyalok búcsút intve és fény sem vakított el, amitől csak az alak sziluettjét láttam volna. Egy normál pesti ajtó, mögötte egy normál pesti lakás, benne egy elsőre érdekes, de merően kedves nővel.

      - Szia, gyere beljebb, cipő le, kabát le, előítéletek le - mondta a nő.

      - Jól kezdődik - gondoltam és jó diák módjára mindent leraktam a kis asztalkára amit kért.

Gyors bemutatkozás után elkezdte az „előadást”. Megtudtam, hogy a reiki egy „Isteni energia” amit minden ember használni tud, csak előtte bizonyos beavatáson kell túl lenni és utána folyik át rajtad az isteni eszencia, mint csapból a víz. Elmondta, hogy több mint 10 éve ismerkedett meg a Reikivel és nagyban megváltoztatta a gondolkodását, tulajdonképpen az egész életét.

Persze, voltak kételyeim és rengeteg kérdés kerülgetett, de amikor feltettem volna a kezem (én nem tudom az iskolában hogyan sikerült ezt beleintegrálni az emberekbe), hogy kérdezzek…

      - Ne most, majd a végén, ha addig nem kapsz rá választ. - mondta a hölgy.

Így is tettem, nem kérdeztem és mégis választ kaptam. Hogy is van ez? Tényleg van egy külső csatorna, ami nonverbális módon működik és két ember össze tud kapcsolódni általa?!

Megmutatta azokat a technikákat, szimbólumokat, amiket tudni kell a kezelésekhez és elmondott pár saját tapasztalatot, esetet.

      - Szóval - mondta - igazság szerint ennyit az elméletről. Most annyit kéne tenned, hogy leülsz erre a székre, a nyelvedet a szájpadlásod tetejére helyezed és elengeded magad. Én megcsinálom a szertartást és utána megbeszéljük az érzéseidet.

      - Rendben - mondtam - Ha már itt vagyok… - gondoltam.

Behunytam a szemem ügyelve, hogy nyelvem a szájpadlásom mértani közepén tartsam. Eleinte nem tudtam miért jó ez. Így késleltetik a hírtelen ordítást, amit a vendég ad a beavatáskor? Vagy csak szimplán hülyeség, de meg kell csinálni?! A nő a fejemre rakta a kezét, néhány érdekesnek tűnő mondat kíséretében. Elképzelésem se volt, hogy pár perc után hogy lehet egy emberi kéz ennyire meleg.Körbe-körbejárt és csettintgetett, néha úgy éreztem hadonászik is, és belerajzolt valamiket a tenyerembe.

      - Végeztünk - mondta, úgy körülbelül 10 perc elteltével - mit éreztél?

      - Igazából hihetetlen forróságot és nyugalmat éreztem - válaszoltam - de semmi változást.

      - Ez mindenkinél máshol, máskor és máshogy jelenik meg - magyarázta - Légy türelemmel. Megérzed majd amit meg kell, hogy érezz.

Konstatáltam a történéseket, megköszöntem, kifizettem és eljöttem.

      Meleg volt, ami nem meglepő egy szokványos augusztusi napon. Kissé csalódott voltam (bár igazából semmit nem vártam el), hogy végül nem történt semmi változás bennem. Bár az biztos, hogy nyugodtabb voltam, mint eddig bármikor. Hazafelé vezetve elgondolkodtam, hogy minek is kellett ez nekem? Mennyire meg lehet vezetni az embereket és … ÉS abban a pillanatban megváltozott valami. A tenyerem olyan szinten kezdett el izzani, hogy korábban ilyet még nem éreztem. Szabályosan meggyulladt mindkét tenyerem közepe. Teljesen egyértelműen kipirult és vérbő lett az a rész. Ekkor eszembe jutott: „Ez mindenkinél máshol, máskor és máshogy jelenik meg. Légy türelemmel. Megérzed majd amit meg kell, hogy érezz.”

Kedves Olvasó! Ez az én saját, szubjektív történetem erről a furcsa, de valós eseményről. A „Találkozás a Reiki-vel” című cikk megtörtént esemény, amit 2008 nyarán éltem át. Azóta kissé mélyebbre ástam már az ezotériában, de még maradtam az „óvatos spiritualista”. Elvégeztem a Reiki mindegyik fokozatát és azóta is használom, dolgozom vele. Nem szükséges hinni benne, nem fontos belemélyedni... Meg kell tapasztalni és el kell ismerni, hogy: Működik!